Amikor két dolgozó takarítja a szobaegységet, akkor az egyik a vizesblokkot a másik a lakóteret/tereket fogja takarítani. A lakótérben először a textília lehúzása és összegyűjtése lesz a kezdő lépés. Ezeket célszerű fajtánként gyűjteni és a szobaasszonyi kocsin elhelyezett zsá-kokba, kosarakba rakni, mivel a mosodába történő szállításhoz könnyebb lesz előkészülni. A textíliák lehúzásánál, gyűjtésénél ellenőrizzük nincs e valamilyen károsodás (pecsét, folt, szakadás, elszíneződés stb.) valamelyik darabon, ha igen akkor azt külön válogatjuk és később szükség szerint kezeljük. Ezt követően a szobai bekészítéseket tekintjük át, az elhasz-nált anyagokat (nyomtatványok, íróeszközök stb.) összegyűjtjük, eltávolítjuk.

A vendég személyes tárgyait (ruhaneműk, lábbelik stb.) szükség szerint összerendez-zük, illetve úgy helyezzük el, hogy a takarítás munkafolyamatait ne hátráltassa.
A szálláshelyeken napi gyakorlat, ha a vendég a ruhaneműjét mosatni szeretné, akkor azt vagy a szálláshely maga elvégzi, vagy külső vállalkozással oldja meg.

Amennyiben a szálláshely rendelkezik saját mosodával, akkor ez a legkényelmesebb és leggyorsabb módja a vendég ruhaneműinek mosására, tisztítására. Ennek hiányában az emeleti részleg munkatársai végezhetik a mosatási szolgáltatást házon belül. A vendégek ilyen irányú igényeiket vagy személyesen, vagy a vendégszobába elhelyezett mosatási tasakba tett ruhaneműinek összekészítésével és a szobában jól látható helyre - többnyire az ágyra - való elhelyezésével jelzik a szálláshely személyzetének. A tasak mellé tartozik egy mosatási jegyzék elnevezésű nyomtatvány, amelyen a mosatni való ruhaneműk megnevezése, darabszáma és a mosatási díj, valamint szobaszám, dátum, aláírás szerepel.

A szálláshely takarító a szobába belépve a szoba ellenőrzése folyamán észleli a mosatási igényt és a tasakot továbbítja a gondnoknőnek, vagy elhelyezi a szobaasszonyi kocsin és a szobák, közösségi terek stb. ta-karítását követően elvégzi ezt a feladatot. Amennyiben a mosatási szolgáltatást a szálláshely takarító munkatárs végzi, ismernie kell a mosandó ruhák kezelésére vonatkozó információkat. Ennek hiányában a ruhanemű károsodhat, amelynek kártérítési igény lehet a következménye és ezt a munkát végző dolgozónak kell megfizetni. (Ezt a feladatkört a gyakorlati oktatás ke-retében részletesen tárgyaljuk).
A napi takarító tevékenység alapvető elemei a porszívózás, törölgetés, szükség szerinti bútorápolás és minden olyan feladat, ami az adott vendégszobában szükséges.

A porszívózás terjedjen ki minden részére a szobának, viszont a nagyobb és nehezebb bútorzat, berendezési tárgyak kimozgatása nélkül. Ezeket, mint már korábban megtanultuk, nagytakarítás alkalmával végezzük. Nagyon fontos, hogy, porszívózni nem csupán a szoba padozatát, hanem szükség szerint a többi részeit is kell, úgy, mint a falak, nyílászárók, kárpitozott bútorok és minden egyebet. A porszívók szívócsövét hosszabbítóval kitoldva elérhetjük a szoba magasabb, vagy távolibb részeit, sarkokat. Ha szükségét látjuk, akkor vizes porszívót is használjunk a takarítás során, mellyel a szőnyegpadlón, vagy kárpitozáson esett foltokat hatékonyabban lehet tisztíta-ni. Nagy teljesítményű speciális porszívók alkalmasak a szabad szemmel nem látható poratkák textíliákból való eltávolítására, viszont ezek a gépek magas beszerzési költségük miatt többnyire csak a színvonalasabb szálláshelyeken találhatók meg.

A porszívózás sajnos zajjal jár, ezért ügyelni kell arra, hogy a lehető legrövidebb idő alatt végezzünk ezzel a művelettel. A másik jellemző probléma, hogy sokan kevés figyelmet fordítanak a porzsák/tároló gyakori kiürítésére. Ha túlságosan megtelik a porzsák, vagy tároló, a porszívógép mind hangosabbá válik, csökken a szívóhatás, ezáltal a teljesítmény is, de a legnagyobb problémát az okozza, hogy a porszívó által kifújt levegőbe por kerül, amely szennyezi a takarítandó tér levegőjét. Ez egészségkárosító, ugyanakkor a takarítás könnyen ellentétes hatást válthat ki. A porszívózás előtt, vagy, közben, elvégezhető a minibár ellenőrzése, feltöltése illetve minden olyan egyéb tevékenység, amely valamilyen kosszal járhat.

Ezt követően elvégezzük a bútorzat áttörlését oly módon, hogy a mozgatható részeket megmozgatjuk, a letakart felületeket sem kihagyva. Felülről haladunk lefele, illetve belülről kifele. A bútorokon kívül a szoba többi berendezési tárgyait (faliképek, lámpatestek stb.) is áttöröljük, ápoljuk, és ezek során megválogatjuk, mit milyen eszközzel takarítunk.

A törlőkendők esetében használunk nedves és száraz fajtát, továbbá olyanokat, amelyek az elektronikus készülékek (televízió, számítógép stb.) ápolásához szükségesek (meg-akadályozzák az elektrosztatikus feltöltődést). Fokozottan figyelünk a balesetveszélyre vala-mint arra, hogy az elektromos berendezések nagy értéket képviselnek.

A vendégszobák takarítása, rendbetétele egyik fontos eleme az ágyazás. E művelet során igen sokféle eljárást alkalmaznak a szálláshelyek. Túl a már megtanultakon olyan szempontok is belépnek, mint például a szezonalitás. A szezonalitás azt jelenti, hogy az időjá-rás függvényében, vagy az évszakoktól függően a szálláshely nem egész évben üzemel, hanem csak egy bizonyos időszakban. Ez lehet téli, vagy nyári időszak, de lehet olyan is, hogy például 9 - 10 hónapot tart nyitva az üzlet. Külföldön már elterjedt az a gyakorlat is - főként kisebb, családi vállalkozásoknál -, hogy a család szabadságolása idején a panzió egy hónapra bezár.

Visszatérve a szezonalitáshoz ez oly módon befolyásolhatja az ágyazást, hogy mondjuk a nyári hónapok alatt működő szálláshelyek a textíliákat és a takarókat ezen évszak hő-mérsékleti viszonyaihoz illően választják ki. Például könnyű, nyári takarókat és plédeket rendszeresítenek, mivel a hőmérséklet miatt nincs szükség vastagabb takarókra, ezáltal azok kezelése, tisztítása is sokkal könnyebb és egyszerűbb. Darabszámra kevesebb textíliára lehet igény, ezáltal még akár kisebb raktárkészlettel számolhatunk.

Normál esetben az ágyak kialakításában is többféle megoldással találkozhatunk. A változó méreteken túl vannak a fix, esetleg beépített ágyak, vannak mozgatható, összecsukha-tó ágyak, köztük egybe szerelt, vagy vázszerkezetes kialakításban. Manapság rohamosan ter-jednek a vázszerkezetes, ágybetétes fajták. Sok előnye, de némi hátránya is van az ilyen ágyaknak. Megoszlanak a véleménynek mind a munkatársak, mind pedig a vendégek körében. Az ágyazási munkafolyamat szempontjából másként kell kialakítani a rendszert a ha-gyományos (egybe szerelt) és a korszerű (vázszerkezetes) ágyak esetében. Míg a hagyományos kialakítású fekvőalkalmatosság esetében a lepedőt - melynek mérete az ágy méreténél a szélességét és hosszát tekintve legalább 40 cm-rel hosszabb- a fekvőrészre ráterítjük oly mó-don, hogy a teljes felületet betakarja, valamint oldalt és hátul 20 - 20 cm-re lelógjon. A lepe-dőt kisimítva, gyűrődésmentesen terítjük le, de ezt megelőzően, ha használunk valamilyen kárpit, vagy matracvédőt, akkor arra. Vannak gumírozott lepedők is, melyeket ráhúzunk az ágyra, ezáltal kisebb a lehetősége a felgyűrődésnek, viszont ezek tartóssága sokkal rövidebb a hagyományos lepedőkétől, tekintettel a folyamatos igénybevételre.

Ha vázszerkezetes ágyra terítünk lepedőt, akkor az ágybetétre való ráterítés után a le-pedőt az ágybetét minden oldalán behajtjuk a betét alá, hogy ne lógjon ki se oldalra, sem pe-dig hátulra. Ugyanígy járunk el akkor is, amikor a hagyományos ágyra pluszban egy szivacs betétet helyeznek. Ekkor a szivacsbetét alá hajtjuk be a lepedő szabad végeit. Franciaágyaknál a lepedő méret követi az ágy méretét, az ilyen ágyakra két lepedőt teríteni komoly szakmai hiba. A gyermekágyak speciális ágyazást igényelnek, ez függ az ágy kialakításától, valamint a gyermek életkorától, esetleges külön igénytől. Bizonyos szálláshelyek igyekeznek megóvni a drága ágybetéteiket gumírozott lepedőkkel, vagy alátétekkel. Vannak viszont vendégek, akik nem szívesen fogadják az efféle „óvatosságot", hiszen a lepedő gyakran csúszkál az alatta lévő gumis felületen, ezáltal az alvás kényelmetlenné válhat. Főként, ha a vendég nem egy helyzetben alszik egész éjszaka, hanem néhány alkalommal megfordul, könnyen előfordulhat, hogy lecsúszik róla az ágynemű.

A lepedő felterítését követően a párnát, párnákat látjuk el párnahuzattal és helyezzük az ágyra. A párnák méretben és típusukat, töltetüket nézve is nagyon sokfélék lehetnek. Ami a méretet illeti, vannak nagypárnák (60 x 80 cm, vagy ettől nagyobb) és kispárnák (30 x 50 cm, de ettől eltérő is). Számos szálláshelyen találkozhatunk egyedi méretű párnákkal attól függően, hogy az üzemeltető milyen standard-et alakít ki. A nagypárna és a kispárna közötti úgyne-vezett közép méretű párnákat sokan kedvelik, főként azok, akiknek a nagypárna túl nagy, a kispárna pedig túl kicsi. Amelyik szálláshelyen csak egy darab párnát készítenek be a szobába, ott vagy nagypárnát, vagy közepes méretűt használnak, kicsit egymagában nem. Legtöbbször viszont közepes méretű, vagy a nagy- és kispárna együttes alkalmazása a jellemző. Ha már a párnáknál tartunk, megemlítünk néhány jellemző típust, ami a párna töltetére, vagy ki-alakítására vonatkozik: tollpárna, szivacspárna, anti allergén párna, memóriahabos és anatómiai párna. A modern kor egyik népbetegsége az allergia, ezért a vendégek részéről egyre nagyobb a kereslet a nem tollal töltött párnákra. Hasonlóképpen vonatkozik ez a takarókra is.

A párnákra tehát párnahuzatot húzunk és talán mondani sem kell, hogy ebből is többféle használatos mind anyagát, mind kialakítását tekintve. Arról nem beszélve, hogy aki teheti, saját emblémával látja el az összes textíliát a megkülönböztethetőség miatt. A párnahuzat kiképzésekor többnyire annak oldalán van az a nyílás, ahol a párnát bele tudjuk helyezni a huzatba. A nyílás lezárása gombos, patentos, tépőzáras, vagy bújtatós/ behajtós megoldású. A gombos változat inkább a régies hangulatot idézi, nem igazán kényelmes a vendégnek sem és nem praktikus a használat során sem, mivel a gyakori mosás miatt a gombok eltöredeznek, vagy leszakadnak. Nagy kapacitású szálláshelyeken ezért nem is használják az ilyen megol-dást, hiszen többezres gombkészletet kellene fenntartani, nem beszélve a munkaigényességről. Fémgombokat a rozsdásodás miatt egyáltalán nem alkalmaznak. Kicsit tartósabb a patentos változat, viszont ez sem időtálló. A behajtós, bújtatós kialakítás a legkedveltebb forma, kezelése könnyű és egyszerű, tartósságát tekintve megbízható.

A párnahuzat kiválasztásánál meghatározó a párna típusa, a „párnazsák" (ciha) anyaga. Fontos szempont a kellemes, puha érzetet keltő párnahuzat anyaga, kényelmetlen a csúszós, szintetikus párnahuzat. Ágytakarók: a sokféleség jellemző, anyagát, súlyát, vastagságát, hőtartó képességét illetően. Amit a párnáknál említettünk, itt még nagyobb a variációs lehető-ség, hiszen a takarók kiválasztása terén a szezonhoz is igazodni kell. Egy hegyvidéki szállás-helyen a téli síszezonban egészen más típusú takarót használunk, mint egy tengerparti szállás-helyen augusztusban.

A hagyományos takarók (de nem csupán takarók) között ismét megje-lentek a különféle gyapjú termékek. A kínálat a szintetikus fajtától az antiallergén, vagy bio takarókig óriási. Ezen túlmenően azt is figyelembe kell venni, hogy miként fogjuk használni a takarót. Nevezetesen ez az ágyazástól függ. A takaró elhelyezése történhet oly módon, hogy azt egy takaróhuzatba tesszük, és úgy használja a vendég. Ez a tradicionális ágyazás esetében van így. Nagy szobaszámmal és férőhellyel bíró szálláshelyeken viszont elterjedt az úgyneve-zett amerikai típusú ágyazás. (Lásd gyakorlati oktatás). Az ilyen ágyazásnál sokszor a takarót nem húzzák be huzatba, hanem azt egy lepedőre ráhelyezve ráterítik az ágybetétre felterített lepedőre és ez a lepedőbe hajtott takaró szolgál takarózásra oly módon, hogy a széleit aláhajt-ják az ágybetétnek.

Gyakran takaróként plédet, vagy egyéb könnyű, szintetikus takarót hasz-nálnak, hiszen egy vastagabb változatot nehéz lenne a lepedővel együtt behajtani az ágybetét alá. Mivel ez a típusú ágyazás nagyon sok vendég számára nem kényelmes, vagy egyszerűen szokatlan, ezért az ágyra még egy összehajtott plédet is elhelyeznek arra az esetre, ha a vendég fázna a viszonylag vékony „takaró" alatt.

A kényelmi kifogás az amerikai típusú ágyazással szemben az, hogy a lepedő és a ráhajtott könnyű pléd, vagy takaró bármilyen kisebb mozgás alkalmával elcsúszik egymáson. Főleg, ha a vendég álmában teszi mindezt és nem igazítja meg azonnal.

Az ágyakra elhelyezhetünk még különféle díszítő textíliákat, mint például ágysál, vagy kisebb díszpárnák. A színvonalasabb szálláshelyeken viszont előírás az ágytakaró használata, amely nem azonos az előbbiekben bemutatott takarókkal. Az ágytakaró funkciója, hogy védje az ágyneműt illetve esztétikailag is más hatást keltsen abban az esetben, amikor az ágyat nem használja a vendég. Ez egy olyan takaró, amelyik a szoba hangulatához, stílusához igazodik és teljesen befedi az ágyat egészen a padozatig. A külső ágytakarót nem használjuk éjszakai takarózáshoz, lefekvés előtt eltávolítjuk az ágyról.

Az ágyazás műveletsora a szálláshely által meghatározott rend szerint zajlik, az ágyazást végző munkatársak általában a gyakorlottabb dolgozók. Nem elég pusztán arra gondot fordítani, hogy a textíliák kifogástalan tisztasági és minőségi állapotban legyenek, de egy szépen felágyazott ágy esztétikailag is pozitív benyomásokat kelt a vendégben. Ugyanakkor egy gyűrött, kesze - kusza ágy nem feltétlenül bizalomgerjesztő, sőt inkább a rendetlenség érzetét kelti.

A szoba hálóterének látványa meghatározza az egész szobával kapcsolatos véleményt. Végül is nem árt megismételni talán, hogy a szálláshelyek legalapvetőbb és legfontosabb funkciója az elszállásolási szolgáltatás biztosítása. A kényelmes fekvőhely, valamint annak kialakítása döntően befolyásolja a vendég véleményét a szálláshelyről, legfőképpen pedig azt, hogy visszatér e, a jövőben oda, valamint fogja e másoknak is ajánlani az üzletet.
Az ágyazás utolsó munkafázisához tartozik, amikor az ágyat ágytakaróval leterítjük, esetleg egyéb kiegészítőkkel például ágysál ellátjuk, majd a párnákra elhelyezünk valamilyen kis kiszerelésű egyedileg csomagolt csokit, cukorkát, bonbont vagy egyebet.
Ezek az úgynevezett „Jó éjt" desszertek, apró figyelmesség a szálláshely részéről a vendég számára, közvetlenül lefekvés előtt.
A szoba felágyazását követően, de lehet előtte is, - vagy a másik munkatárs által ágya-zás közben - elhelyezzük a szobába mindazt a bekészítendő dolgot, ami a standard-ek szerinti állapothoz hozzátartozik. Nyomtatványok, tájékoztató füzetek, táblák stb., prospektusok, po-harak, a vizes helyiségekbe a férőhelynek megfelelő számú textíliákat, a hulladékgyűjtőkbe műanyag zsákokat és minden egyéb dolgot.
Végig ellenőrizzük a szobát, hogy valamennyi tárgy a helyén van e, azok állapota megfelelő, a függönyöktől a vállfákig. E közben végezzük az úgynevezett „finom takarítást", amely egy utolsó áttörlést jelent ott, ahol észreveszünk valami apróságot. Lehet egy kis folt, szösz vagy, bármi más.

Minden szálláshelyen a szobában kifüggesztésre kerül a szobaleltár, amelyben feltün-tetjük a szobában megtalálható valamennyi bútort, berendezési tárgyat, eszközt. Ezeket szin-tén minden alkalommal leellenőrizzük.
A szobatakarítást követően a szobaasszonyi jelentésben (lásd később az adminisztráci-ós fejezetben) rögzítjük a munka elvégzését, ha szobát takarítottunk, az ott lakó/tt vendégek létszámával kiegészítve. Majd megyünk a következő szobákba végig a megadott lista szerint. Ha valamennyi vendégszoba takarítását befejeztük, lejelentjük a gondnoknőnek/recepciónak attól függően, milyen a szálláshely erre vonatkozó belső szabályzata.
Nagyobb szállodákban, szálláshelyeken ahol az emeleti részlegen (house keeping) több munkatárs dolgozik, a szobák készre jelentését követően a gondnoknők feladata ellenőrizni a munka elvégzését és annak minőségét, majd ők jelentik a recepciónak, hogy a szoba kiadható.
A vendégszobák rendbetétele után a szálláshely takarító a további tereket, helyiségeket teszi rendbe, természetesen annak sorrendjében, ahogyan a reggeli előkészületeknél megter-vezték, illetve a vendégek pihenésének, nyugalmának legkisebb zavarása mellett. Adódhat olyan eset, amikor egy báli szezonban, vagy szilveszteri mulatságot követően reggel 7-kor nem kezdünk hozzá a folyosók porszívózásához, mert olyankor a vendégek tovább pihennek a megszokottnál. De hasonló lehet a helyzet egy üdülőszállodában, vagy panzióban is. Egyszó-val a napi munkánk során mindig alkalmazkodunk az aktuális helyhez és körülményekhez, mert ebből fogja a vendég érezni, hogy valóban otthonos környezetet biztosít a szálláshely, ahol mindent elkövetünk az ő kényelme érdekében.

A takarítás folyamata (időbeni ütemezése, sorrendisége és fajtája) attól függ, mely közösségi teret takarítjuk, illetve milyen mértékű annak a takarítási igénye. Egy szállodai hallban lehet, hogy reggel elegendő felseperni és törölgetni, de egy őszi esős délután egy cso-port érkezését követően fel is kell mosni. Hasonlóan a vendégszobák takarításához a tervsze-rűség elengedhetetlen, ami az eszközök összekészítését illeti. Szerencsés eset, ha több munka-társ dolgozik egyszerre, ezáltal rövidebb idő alatt végezhetnek, mivel a közösségi terek több-ségében (folyosók, lépcső, hall stb.) szinte állandó a vendégmozgás. Az olyan helyiségek ese-tében, mint konferencia terem, különterem stb. amelyek csak bizonyos időszakokban haszná-latosak, könnyebb ütemezni a munkát és zavartalanabb, mivel lehatárolt munkaterületről van szó.

Ha a közösségi terek bármelyikénél olyan helyzet áll elő, amikor nem elegendő a napi takarítás, például az egyik emeleti folyosón rendkívüli szőnyegpadló tisztításra van szükség, akkor azt egyeztetve a többi részleggel (recepció, műszak stb.) úgy végezzük, hogy ne zavarja a napi működést, tehát lehetőleg arra a szakaszra ne kerüljenek vendégek, amíg a tisztított szakasz tökéletesen ki nem szárad. Nincs annál haszontalanabb, mint amikor egy nedves sző-nyegpadló ismét bekoszolódik, mert az mélyebben beleivódik és maradandóbb nyomot hagy a textíliában.

A közösségi terek részét képezik a lift/ek, melyeket rendszeresen (akár naponta több-ször) szükséges takarítani. Egyszerűbb esetekben egy porszívózás, törölgetés megteszi, komo-lyabb takarítási igény alkalmával (padozat, oldalfal, tükrök stb.) a liftet üzemen kívül helyez-zük, és úgy végezzük el annak takarítását. Ez alatt, a vendégek nem használhatják a felvonót, melyet erre a célra rendszeresített táblával jelzünk.

A délutános szobaasszony, amikor megkezdi a műszakot, a house keeping vezetőktől tájékozódik az aktuális feladatokról, főleg a foglalt és érkező szobák pontos számáról, hason-lóképpen felkészül, mint ha délelőttösként dolgozna.
A szálláshelyeken gyakorta előfordul, hogy a vendégek eltérő időpontokban érkeznek, távoz-nak, így sosem lehet percre pontosan megtervezni a munkát, mindig kell egyfajta rugalmassá-got beépíteni. Ha tehát a délelőttös szobaasszonyok/ szálláshely takarítók nem végeztek min-den szobával, közösségi térrel, akkor átveszi a munka egy részét. Délután hat órától viszont már elkezdi a szobák előkészítését a lefekvéshez. A takarítási folyamat utolsó munkafázisánál említett ágytakarót az ágyakról leszedi, összehajtva valamelyik szekrénybe, vagy polcra elhe-lyezi, ellenőrzi, hogy nincs e valamilyen hiányosság, pótolni való a szobában, esetleg a nap folyamán a vendég elhasznált egy szappant, sampont, törülközőt.

Adódhat bármilyen egyéb feladat, amelyet elvégez: a recepció jelzi, hogy egy család érkezett és a szobába pótágyat kell betenni, azt felágyazni és a szükséges bekészítéseket meg-tenni. Ez szinte mindennapos eset és nagyon jó, ha van délutános szobaasszony, aki pillanatok alatt olyan állapotba hozza szobát, hogy mire a vendég elvégezte a bejelentkezéssel járó ad-minisztrációt, már megfelelő körülmények várják a szobában. Sok vendég sok kérését, váratlan és megoldandó feladatot jelent, ezért ahol lehet, a délutános emeleti létszámot biztosítják. Kisebb szálláshelyeken bizony gyakorta megesik, hogy egy fentebb említett esetnél a recepciós fogja felágyazni a pótágyat.

A takarítás munkafolyamata között néhány gondolat erejéig ki kell térnünk a szőnyeg-padló és kárpittisztításra. Az üzletek számos részében nagy felületeket borítanak szőnyegpad-lóval, mely barátságos, kellemes, otthonos hangulatot biztosít akár vendégszobában, közösségi terekben, vagy irodahelyiségekben egyaránt. Tisztán tartásuk ugyanakkor nehezebb és jóval nagyobb figyelmet, hozzáértést kíván, mint például a hidegburkolatoké (járólap, csempe stb.).

Tűzvédelmi előírás, hogy szálláshelyeken csak olyan szőnyegpadlók használhatók, amelyek bizonyos fokú védelemmel rendelkeznek, ami az éghetőséget illeti (tűz esetén nem lángol, csak legfeljebb parázslik, bizonyos ideig ellenáll a tűznek stb.).

Szőnyegpadló tisztításnál tehát először meg kell nézni, milyen anyaggal állunk szemben (műszálas, filc stb.), valamint milyen módon került lefektetésre: ragasztott, szegéllyel rögzített, leterített és hasonlók. Tisztíthatjuk száraz és nedves eljárással, attól függően, milyen a textília szennyezettségi foka, illetve a teljes felületet, vagy csupán egy részét kívánjuk tisztítani. Ha nem vesszük figyelembe az előbbieket, könnyen megesik, hogy tisztítás után a szőnyegpadló foltos lesz és bár bizonyos részek tiszták lesznek, esztétikailag csúnya látványt nyújt. A szőnyegpadló tisztítást követően várjuk meg, amíg tökéletesen kiszárad az anyag, ellenkező esetben a nedves felület gyorsabban és mélyebben be fog koszolódni, ha pedig valamilyen bútort helyezünk rá, bepenészedhet.

Kárpittisztításnál hasonlóképpen a szőnyegpadló tisztításnál megtanultakhoz, először megnézzük a textília anyagát, ahhoz választjuk ki a megfelelő tisztítószert. Mindkét esetben ajánlatos, ha nem ismerjük a tisztítandó felület anyagát, először egy kis részen próbáljuk ki,
majd, ha azt látjuk, hogy a tisztítószer nem okozott semmilyen elváltozást, elvégezzük a mun-kát.

A szálláshely takarító attól függően, milyen üzletben dolgozik, kaphat olyan feladatot, hogy segítsen be a vendéglátóegység takarításába. Itt elkülönítetten kell kezelni a vendégteret valamint a termelő (konyha és a hozzá tartozó funkcionális helyiségek) részleget. Ennek első-sorban higiéniai okai vannak, amely előírja, hogy a vendégtérben használatos takarító eszközök nem használhatók a termelő részlegen és természetesen fordítva. Külön eszközök külön tároló helyeken lesznek biztosítva mindkét részleg takarításához. A konyhai területen dolgozók végzik az ő részlegük takarítását, az éttermi rész vendégterében a szálláshely takarító munkatársak is dolgozhatnak.

Nem feledkezhetünk meg a szálláshely emeleti és egyéb részeinek háttér helyiségeiről, úgy, mint irodák, raktárak, személyzeti helyiségek. A higiénikus munkavégzés alapfeltétele, hogy dolgozóink a saját munkaterületükön rendet és tisztaságot tartsanak. Irodai és személy-zeti helyiségekben nincs is ezzel semmi különleges feladat, sokkal inkább a raktáraknál ta-pasztalunk sajátos elvárásokat. Az eszköz és bútorraktáraknál a tematikus elrendezés, hozzá-férhetőség és balesetveszély megelőzése mindenekfelett. Ha történetesen túlzsúfolt egy raktár, fennáll annak lehetősége, hogy a bútorok összepenészednek, különösen akkor, ha a helyiség szellőzése nem megfelelő és magas a páratartalom. Esetleg az épület régi és padozat nem kel-lően szigetelt, melynek következtében vizesedés lép fel. Az ilyen adottságú helyiségekben nem célszerű gépeket tárolni, mert a pára miatt azok belső rozsdásodása is bekövetkezhet, ezáltal a gép tönkre mehet. Hasonló veszélyt jelent a penészképződés, amely a bútoroktól a textíliákig mindenhol megjelenhet.

Három raktárhelyiség kiemelt figyelmet érdemel: tisztítószer-, tisztaruha-, szennyesruha-raktár.
A tisztítószer rakatárban olyan padozatot és tároló hely kapacitást alakítunk ki, hogy a különféle maró és egyéb anyagok kiömlése esetén se károsítsa a raktár padozatát és egyéb felületeit. Ezek többnyire kőburkolatot, csempézett felületeket takarnak, a polcok fémből, műanyagból, vagy egyéb masszív anyagok felhasználásával készülnek. Takarításuk az anyag-nak megfelelő szerekkel lehetséges.

A tisztaruha-raktárban előírás a tiszta, száraz körülmények biztosítása, a textíliák zárt tárolása, raktározása, melyeket a könnyebb kezelhetőség és áttekinthetőség érdekében fajtánként elkülönítünk. Nagyon fontos szempont, hogy semmilyen egyéb anyagot ne tárol-junk a tisztaruha-raktárban, mert a különféle szagok átjárják a textíliákat és a vendég szobájába való bekészítés során kellemetlenné válhat.

A szennyesruha-raktár fizikailag elkülönül a tisztaruha-raktártól, kialakításánál mosható padozat és 2,1 méter magasan mosható oldalfal az előírás. Lehetőség szerint jól szel-lőztethető legyen, ugyanis a szennyes textíliák sok esetben még nedvesek, amikor egy ven-dégszobából összegyűjtjük. Ha a nedves ruhákat nem terítjük ki és szárítjuk meg, akkor bizony összepenészednek és a mosoda hiába fogja kimosni, a penészfolt nyomot hagy a textílián és bár tiszta lesz, mégsem ezt az érzést kelti. Továbbá a penész károsítja a textília anyagát, így annak élettartama lerövidül. A szennyesruha-raktárban tároljuk a textíliákon kívül azokat az eszközöket is, amelyek a szennyes textíliák szállítására használatosak. A raktár takarítása napi feladat, mely fertőtlenítéssel egészül ki.