Ha szálláshelyekről beszélünk, különbséget kell tenni kereskedelmi és egyéb szálláshelyek között, mivel azokon funkciójukból következően más és más munkafolyamatok zajlanak a napi működés során. Vannak a kereskedelmi szálláshelyek, mely fogalom egyrészt azt jelenti, hogy az ott megszálló vendég ideiglenes/átmeneti jelleggel tartózkodik a szálláshelyen, azaz nem állandó lakhelyként fogja használni. Másrészt a szálláshely szolgáltatást térítés, azaz: fizetség ellenében veszi igénybe.

 

 

 

Vannak egyéb szálláshelyek, ilyenekként lehet például értelmezni az iskolai kollégiumokat, ahol az ott lakók bár fizetnek a szolgáltatásokért, de nem piaci árat és a tartózkodás célja sem szabadidős, hanem a tanulás, vagy ahhoz szorosan kapcsolódó tevékenység. Kivételt képez ez alól az az időszak, amikor a kollégiumok az iskolai szünetekben nem diákoknak, hanem úgynevezett „külső” vendégeknek kereskedelmi jelleggel nyújtanak szálláshely szolgáltatást.

Az egyéb szálláshelyek között megemlíthetjük a kórházakat, vagy a börtönt is, ahol szintén nyújtanak szálláshely szolgáltatást, alapfunkciójukból következően mégsem tekinthetők kereskedelmi szálláshelynek.

A kereskedelmi szálláshelyek fajtáit egy jogszabály (jelenleg a 239/2009. X.20. Kormányrendelet) alapján értelmezhetjük, mely a korábbi ide vonatkozó rendeleteket (45/1998. IKIM r., módosítva 54/2003. GKM r.) váltotta fel.

Ennek megfelelően a következő szálláshely típusok ismeretesek:

- szálloda

- panzió

- kemping

- üdülőház

- közösségi szálláshely (korábban turistaszálló, Ifjúsági szálló, Egyéb szálláshely)

- egyéb szálláshely (korábban fizetővendéglátás, falusi szálláshely).

Lényeges különbség a jelenleg érvényben lévő jogszabály és a korábbiak között, hogy a 239/2009. X.20-án kiadott rendelet főleg a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának feltételeire koncentrál, míg az előzőek főként a szálláshely tárgyi és egyéb feltételeire.

Mindezekkel azért nagyon fontos tisztában lenni, mivel az idegenforgalom és vendéglátás területein is egyre több jogszabály szövi át a napi munkánkat, és mint tudjuk, a szabályok nem ismerete nem mentesít azok hatálya alól. A szabálytalan munkavégzés, vagy tevékenység komoly szankciókat (büntetés, működési engedély visszavonás stb.) vonhat maga után, azonban ettől is súlyosabb problémák adódhatnak egy vendég esetleges kártérítési igénye következtében.

Természetesen munkánk során lehetetlen minden folyamatot jogszabályban rögzíteni egyrészt a feladatok sokszínűsége, másrészt az emberi tényezők miatt. Döntően szolgáltatási tevékenységet végezve sok függ a dolgozó önmagával és munkájával szemben támasztott igényességétől, precizitásától, de legfőképp erkölcsi értékrendjétől, s nem utolsó sorban a szakmai felkészültségétől.