Maga a „textil” kifejezés a latin „texo, texere” – szőni, fonni igéből származik.

Szűkebb értelemben a textília szó, szövetet jelent. Manapság azonban sok különböző szerkezetű, szálakból és nem szövéssel készült áru is van, melyeket közös néven textíliának nevezünk.

A textilipar nyersanyagait gyűjtőnéven szálasanyagoknak nevezzük. Felépítésük alapján szálnak a gyapjút, pamutot, hernyóselymet; rostnak a viszonylag könnyen elemi sejtjeire bontható növényi anyagok sejtkötegeit, a lent, kendert, stb. nevezzük. A szálasanyagok felhasználásának fejlődését az éghajlat szabta meg: a meleg égövekben a növényi szálak és rostok, a hideg éghajlat alatt a gyapjú és állati szőrök felhasználása terjedt el. Napjainkban igen sokféle nyersanyagot használ fel a textilipar. Ezek külső formájukban és tulajdonságaikban is igen eltérőek egymástól, így a belőlük készült szövetek, kelmék tulajdonságai is különbözőek.

A textilipari nyersanyagokat eredetük szerint két nagy csoportra oszthatjuk:

• természetes,
• mesterséges nyersanyagok.

            Természetes nyersanyagok

A természetes alapanyagok közé soroljuk az állati és növényi eredetű szálas anyagokat, (pl. gyapjú, hernyóselyem, pamut, len, stb.). A természetes szálas anyagok a természetből (növényekről, állatokról, bizonyos ásványokból) nyerhető szálak. A hagyományosnak mondható textil alapanyagok új kikészítési technológiával gyártva új tulajdonságokkal ruházhatók fel. Ha a gyapjú mosható kikészítést kap, annak hatására a belőle készült termék nemcsak vegytisztítás alkalmazásával tisztítható, hanem megfelelő finom gyapjú mosószerrel, kímélő programmal mosógépben is mosható.

Növényi eredetű szálasanyagok:

- A magszálak, melyek egyes növények magjain nőnek; legismertebb közülük a gyapot.

- A háncsrostok, melyek legjelentősebb képviselője a len és a kender.

- A levélrostok, a melegebb éghajlat alatt teremnek: ilyenek a manilakender, sisalkender új-zélandi len és a jukka.

- A gyümölcsrostok, melyekből a textilipar csak a kókuszrostot használja föl.

Pamut: a pamut 20% nedvességet tud felvenni anélkül, hogy nedvesnek éreznénk. A rugalmassága igen csekély, ezért erősen gyűrődik. A pamutszálak tapintása kellemes. A pamut termékek könnyen kezelhetők, főzésálló, kézzel és géppel is moshatók; lassan

szárad és vasalás szükséges. A speciális kikészítésű textíliáknál a kezelési utasítást be kell tartani. Speciális vegyszerekkel a pamut víztaszítóvá válik. Mivel jól színezhetők, rendkívül gazdag minta és színválasztékban kaphatók.

Len: viselési tulajdonságai a pamutéhoz hasonlóak, de a rostok között lévő ragasztóanyag miatt merevebb és keményebb, mint a pamut. Gyűrődik és mosás hatására zsugorodik, összemegy. Mosható, főzésálló, gyorsan szárad, vasalást igényel. Szárítása szárítógépben is megengedett.

Állati eredetű szálasanyagok:

- Állati szőrök, melyek legjelentősebb képviselője a gyapjú. A kecskefajták szőre, a teveszőrök, tehénszőr, lószőr és a prémes állatok szőre szintén jelentős felhasználásra talál a textiliparban.

- Mirigyváladékok, mely a házilag tenyésztett selyemhernyó és a vadon élő hernyófajták feldolgozható selyme.

Gyapjú: a gyapjú rugalmassága, gyűrődés feloldódási képessége kitűnő, ezért a gyapjúruházaton keletkezett gyűrődések kisimulnak. A gyapjúszálak a nedvesség, hő- és mechanikai hatásra filcesednek. A gyapjú szilárdsága elfogadható, a belőle készült termékek nem kopásállók.

Alpaka, láma, vikunya: szőre finom lágy és enyhén ívelt. A szőrök kiváló hőszigetelő képességűek. Kötött áru, kabát, takaró készül belőle.

Kasmír: a kasmír kecske szőréből készült textíliák finomak, lágyak, nagyon selymesek és drágák.

Selyem: a selyem legfontosabb jellemzője a selymes fény, finomság és a kellemes tapintás.

Rugalmassága kiváló, ezért nem nagyon gyűrődik. A dezodorok, a parfümök színváltozást idézhetnek elő.

Természetes eredetű szervetlen anyagok

Az azbesztásvány szigetelő-, és védőanyagként kerül felhasználásra, mivel nagyon rossz a hővezető képessége és csak lassan melegszik át.

Mesterséges szerves szálasanyagok (Regenerált anyagok)

Alapanyaguk természetes eredetű; különböző kémiai eljárásokkal képeznek textilipari célra alkalmas szálakat; például a fák cellulóztartalma mellől kioldják az idegen anyagokat. Ezáltal a növényi eredetű szálasanyagokhoz hasonló tulajdonságú szálakat kapnak.

Viszkóz: jól festhető, így az erősen festett, vagy nyomott mintás ruhaanyagok formájában van jelen a textilpiacon. Speciális kezelés hiányában igen erősen gyűrődő anyag.

            Mesterséges nyersanyagok

Szintetikus szálasanyagok

Alapanyagukat is mesterséges úton állítják elő. Általában földgáz és kőolaj a kiindulási anyag. Különböző kémiai eljárásokkal képeznek olyan vegyületeket, melyek molekulái egymáshoz kapcsolódva textilipari célra alkalmas szálasanyagokat adnak.

Polimerizációs szálasanyagok:

A kiinduló kis molekulák egymáshoz kapcsolódnak és így keletkeznek az óriásmolekulák;

- polivinil szálasanyagok: PVC, poliakril-nitril, polivinilalkohol;

- poliolefin szálasanyagok: polietilén, polipropilén.

Polikondenzációs szálasanyagok:

A kiinduló kis molekulák úgy kapcsolódnak össze, hogy közben víz is keletkezik,

- poliamidok,

- poliészterek,

- poliuretánok.

            Az olyan szálakat, amelyek hosszú láncmolekulákból álló polimerjeit kis molekulákból (ún. monomerekből) vegyipari eljárásokkal hozzák létre (szintetizálják), szintetikus szálas anyagoknak nevezzük. A poliakrinitrilből készült textíliák könnyen kezelhetők, gyorsan száradnak, magas hőre érzékenyek. A poliamidok nedvszívása igen gyenge. A ruházati termékekhez általában lágy poliamid szálakat használnak fel. A poliamid szakítószilárdsága és kopásállósága nagyon jó. A poliészter a legsokoldalúbb tulajdonságokkal rendelkezik, igen sok területen használják is. Férfiöltönyök, női kosztümök, ingek, szabadidő ruházat, esőkabátok, anorákok, munkaruházat készül belőle. A poliészter anyagok könnyen kezelhetők, gyorsan száradnak és nem gyűrődnek. A polimerekből készült mikro szálak nagy előnye, hogy a belőlük készült textilanyag nagyon puha, kellemes fogású és szép esésű.

Alapanyag keverékek

A szálas anyagokat igen gyakran keverékekben használják fel. A textiliparban nagyon sokféle szálkeverékkel dolgoznak, amelyek sokszor lényegesen befolyásolják a késztermék használati tulajdonságait. Igen gyakori például a pamut-poliészter keverék alkalmazása, mely során a pamut kedvező fiziológiai tulajdonságait egyesítik a poliészternek azzal a tulajdonságával, hogy hőrögzíthető; azaz a kelme (szövet vagy kötöttáru) gyártása során alkalmazott 180 °C körüli hőmérsékleten a kelmében felvett alakja tartósan rögzítődik és azt mosás után visszanyeri. Ennek eredményeként a kelme könnyebben kisimul, kevésbé kell vasalni, és egyúttal megakadályozza a pamutárukra jellemző mosási méretváltozást is.[1]

A szálasanyagok kis méretük ellenére szabad szemmel is jót láthatók. Hosszúságuk, vastagságuk közelítőleg meghatározható. A felület pontos képe, keresztmetszetük alakja csak nagyítással, mikroszkóppal látható. A felületi szerkezet meghatározza a fonhatóságot és a szövet tulajdonságait is. Minél érdesebb a szál felülete, annál kevesebb sodrattal lehet erős fonalat képezni belőle. A szövet fényessége is függ a szálak felületének szerkezetétől

A pamut elemi szálacskái babhüvelyszerűen csavarodottak; a gyapjúszálacskákat apró pikkelyek fedik, ezek adják a tiszta gyapjúszövetek jellegzetes fényét. A valódi selyem is fényes, fénye melegebb a műszál szövetek jellegzetes hideg fényénél. A len szövetek mángorlás után lesznek fényesek a lenrostokat felépítő lapos sejtek miatt. A szálasanyagok az előkészítés, fonás, szövés, kikészítés és viselés közben gyakran vannak kitéve húzó igénybevételnek. Ezért még a feldolgozás megkezdése előtt meg kell határozni az elemi szálak szakítóerejét. A tényleges szakítóerőt egy-egy szál szakítóerejét- elemiszál-szakító géppel mérik meg. Mivel a szálak finomsága és vastagsága nem egyforma, a mért szakító erőket nem lehet összehasonlítani.

A fajlagos szakítóerő az egységnyi keresztmetszetre vonatkoztatott ténylegesen mért szakító erőből számítható ki. Általában az egységnyi szálfinomságra vonatkoztatott szakítóerőt vagy a szakítóhosszúságot használják a fajlagos szakító erő jellemzésére.

A szálak szilárdságát a molekulaszerkezet határozza meg. Minél nagyobb a molekula, annál nagyobb a szakítószilárdsága. Növényi szálaknál, melyek cellulózból épülnek fel, a molekulaláncok között létrejövő hidrogén­kötések gátolják, hogy a hosszanti molekulaláncok egymástól elszakadjanak. Nagyon lényeges a rendezettség és az irányítottság mértéke. Ennek következménye, hogy a hosszirányú szilárdság jóval nagyobb, mint a keresztirányú.

A keresztirányú szilárdság mérése a kis átmérő miatt gyakorlatilag lehetetlen, így csak közvetett módon, csomó- és hurokszakító vizsgálattal lehet következtetni a keresztirányú szilárdságra. A szálasanyagok szilárdsága és így a használhatósága a fénysugárzás (nappali fény) hatására csökken. A károsodás mértéke függ a sugárzás minőségétől, erősségétől, időtartamától, a nedvességtartalomtól és a besugárzott anyagtól. A szálakban oxidációs folyamat megy végbe; ez a szakítószilárdság csökkenésében mutatkozik meg. Hosszabb ideig tartó magas hőmérséklet hatására károsodnak a szálasanyagok; a károsodás a szilárdság, a nyúlás, rugalmasság csökkenésében nyilvánul meg. A hő károsító hatásának mértéke függ a kezelés időtartamától, a nedvességtől, nyomástól, vegyi anyagok jelenlététől és a szálaktól.

A pamut 120 ^oC-on 5 óra múlva sárgulni kezd. 140 ^oC -on megbarnul és 240 ^oC -on csökken a szilárdsága, majd szétesik.

A gyapjú 100-105 °C-on hosszabb idő múlva érdessé válik és csökken a szakítószilárdsága. Víz hatására részben visszanyeri eredeti tulajdonságait, de fényét már nem. A hernyóselyem 140 ^oC -ig nem károsodik. Nagyobb hőmérsékleten omlásnak indul, 170 ^oC felett teljesen elbomlik. A szintetikus szálak hő hatására lágyulnak, zsugorodnak, majd megolvadnak. Ez a jelenség az oka, hogy a különböző anyagból készült ruhákat különböző hőmérsékleten kell vasalni.

Az egyéb szállodai felszerelések és kiegészítők – papírkosarak, virágvázák, szőnyegek, zöld növények, telefonok, függönytartók, irattartók, textíliák, stb. – alkalmazása a vendégek kényelmét, ellátását és az otthonosság érzetét szolgálja.

            Az ágypárnák ajánlott mérete: 60X90 cm (átlagos), a kispárna mérete (30X60 cm). A paplan vagy takaró ajánlott mérete: 160X200 cm. A párnákat és paplanokat tollal vagy műanyaggal tölthetik meg. Célszerű többféle keménységű párnát tartani, hogy a szálláshely a vendég igényeinek megfelelőt tudjon biztosítani. Szükséges gondoskodni tartalék párnáról és takaróról is.

Az ágytakarók – az ágyak takarására szolgáló, a sötéttő függönnyel harmonizáló textília – mérete igazodik az ágy méretéhez. A matracvédők (izzadságvédők) méretezését úgy választják meg, hogy azokat a matracok alá lehessen szorítani. Az ágyhuzatok mérete a párnák, paplanok és takarók méretéhez igazodik, és ellátják őket úgynevezett bújtatóval, amely kiváltja a gombokat és kötözőket. Az emblémázott ágynemű a mosatáshoz és a vagyonvédelemhez elengedhetetlenül szükséges.

A lepedők mérete: 140X220-250 cm, az ágy méretéhez és az ágyazási technológiához igazodóan. A függönyök mérete az ablakhoz igazodó, lényeges elvárás, hogy a fűtőtesteket nem takarhatja és a padlótól legalább 25-30 cm-rel rövidebbnek kell lennie. A frottírlepedő mérete: legalább 140X180 cm, a frottírtörölköző mérete: 70X150 cm és a kéztörlő mérete: 55X100 cm.

A kádelő mérete legalább 70X130 cm, anyaga vastagabb, sűrűbb, nedvszívó képességének fokozása érdekében.

Az abroszok mérete az asztalokhoz igazodik, és biztosít egy legalább 10-15 cm-es lelógást. Az abroszok az asztalok védelme és a vendégek higiéniás igényeinek kielégítése mellett a vendégtér hangulatának kialakításához is nagymértékben hozzájárulnak. Speciális abroszokat használnak a büféasztalok terítéséhez és a rendezvényasztalokhoz. A textíliából készített oldaltakarást ezeknél az asztaloknál „szoknyának” hívják.

A magas kategóriájú szállodák éttermeiben, a színvonalas étkezés lebonyolításához textilszalvétát használnak. Ennek anyaga harmonizál az abrosszal, jó nedvszívó és könnyen tisztítható, és általában damaszt. A textilszalvéta mérete: legalább 45X60 cm. Kiegészítő textíliának nevezzük a különböző zászlókat (asztali és kitűzhető), székpárnákat, falvédőket, asztali futókat, szetteket, stb. Üzemi textíliáknak számítanak a konyharuhák, hangedlik, pohártörlő abroszok, a munka- és védőruhák, formaruhák, továbbá a tisztításhoz-takarításhoz felhasznált textíliák.[1]